Kik vagytok? Kérlek, mutatkozzatok be!

Kati: Két éve tanítok hivatalosan. Amióta az eszemet tudom, mindig is tanár szerettem volna lenni. Fontos számomra a közösség jelenléte, legyen szó családi, baráti, egyházközségi, sport, zenei vagy épp pont a tanári közösségről. Tavaly Szentendrén állami iskolában tanítottam, a 2022/23-as tanévtől Budapesten, egyházi fenntartású intézményben dolgozom.
A tanítás mellett a mindennapjaim fontos része a zene. 

András: Sokadik generációs keresztény tanár családból származom. Diákként bentlakásos rendi iskolába jártam, és most is egyházi iskolában tanítok angolt. Voltam szaktanár, munkaközösség-vezető, osztályfőnök, jelenleg intézményvezető-helyettes vagyok. Az évek során egyre jobban kezdett érdekelni, hogyan lehet ezt a közoktatásnak, köznevelésnek nevezett rendszert jól csinálni. A magam szerény eszközeivel ezért dolgozom. Mindemellett fantasztikus család, barátok, közösség vesz körül. 

Máté: Férj, négygyermekes családapa és pedagógus, korábban kapusedző és cserkészvezető. A közösségépítés, egy csapat létrehozása és támogatása az, ami az egyik legnagyobb örömet okozza nekem, ami lelkesít. Ezért is vagyok itt, a Küldetésben.

Mikor fogalmazódott meg bennetek, hogy a Tanárballagás eseményét komolyabb közösséggé formálás, szakszervezetépítés követhetné?

Kati: A Tanárballagáson csak résztvevőként voltam jelen. Viszont az eddigi általam megismert tanári közösségekben azt éreztem, hogy a sok készülés, dolgozatjavítás mellett nagy energiabefektetés külön követni az épp aktuális oktatási események részleteit, a rájuk érkezett reakciókat, ismerni a jogainkat akár egyes intézkedésekre vonatkozóan – praktikus, ha van valaki, aki pontos tájékoztatást tud adni ezekről. Egyre intenzívebben elkezdett érdekelni ez a területe is a pedagóguslétnek. Úgy éreztem, hogy szívesen csatlakoznék egy megbízható, új szakszervezethez, és betekintést szerettem volna nyerni más, hasonló lelkületű iskolák működésébe is, megismerni újabb kollégákat. A Tanárballagáson különösen jóleső volt jelen lenni, egyfajta erős, összetartozó közösség alakult ki arra az estére. Azt éreztem, hogy nagyon jó lenne ezt a közösséget megtartani, az ott elhangzottakat együtt továbbvinni. 

András: Igazából ez a két dolog párhuzamosan alakult. A Tanárballagás megszervezéséhez viszonylag komoly hálózatépítés volt szükséges. Mindenki pontosan érezte, hogy ezt tovább kell vinni. A kérdés annyi volt, hogy ki teszi bele a munkát, hogy mindez megvalósuljon.

Máté: Nekem a Tanárballagás megszervezésével is az volt az egyik célom, hogy az összetartozás élményét, a közösség erejének megtapasztalását tudjuk adni a résztvevőknek. Ez az élmény, illetve a Tanárballagás tapasztalatai, az utána kapott visszajelzések, a kollégákkal folytatott beszélgetések is afelé mutattak, hogy jó lenne mindennek egy “hivatalos” forma, egy szervezet, ami továbbvinné a Tanárballagás értékeit és stílusát. Ha lenne egy szervezett közösség, amire mindig támaszkodhatunk.

Több szakszervezet van ma is az országban. Miért éreztétek a szükségét egy újabb jelenlétének?

Kati: Valóban több is működik az országban, és ezt jónak látom, fontos, hogy minél többen foglalkozzunk az oktatást érintő kérdésekkel. Mi, a Küldetésnél, arra fogunk törekedni, hogy amikor az oktatást-nevelést érintő kérdésekről gondolkozunk, a fókuszt – amennyire csak lehet – szakmai síkon tartsuk. Tudjuk, hogy ez nehéz, mégis fontosnak érezzük, mert láttunk példát arra, amikor egy alapvetően jó kezdeményezés túlzottan helyet adott egyéb, például politikai hangoknak. Amint zavarossá válik a fókusz, a cél, egyre szélesebb lehet a megosztottság is a résztvevők között. Szem előtt szeretnénk tartani, hogy mi itt most a gyerekek és az iskola területét érintő kérdésekben dolgozunk az előbbre haladásért, ebben pedig az egység, összefogás jelenléte kulcskérdés.

András: Nem szerettünk volna újat alapítani. Azt kerestem, azt kerestük, melyik szervezet víziójával, kommunikációjával értünk leginkább egyet. Sok keresgélés, mérlegelés és gondolkodás után kötöttünk ki a KPSZ-nél.

Máté: Valóban, ez nem egy újabb szakszervezet, hiszen a KPSZ 1992-ben jött létre. Tehát egy már létező szervezetet újítottunk, újítunk meg.

Miért volt vonzó a KPSZ? 

András: A KPSZ keresztény értékrendjével, alapdokumentumaival és beágyazottságával teljes mértékben egyet tudtunk érteni, mégsem ez volt a legfontosabb. A régi tagoktól és vezetéstől olyan nyitottságot és bizalmat éreztünk, ami után nem volt több kérdés bennünk.

Máté: Ez tényleg így volt. Illetve nekem személy szerint sokat számított az, hogy Zámbó Évával [a korábbi elnök] egy plébániaközösséghez tartozunk, és ő kért meg, hogy adjunk új lendületet, új kereteket a szervezetnek.

Hogyan alakult ki a vezetőség?

Kati: Lelkesen követtem az országban jelenlévő különböző oktatással kapcsolatos eseményeket, szívesen beszélgettem egészen különböző beállítottságú, más-más szakszervezethez tartozó pedagógusokkal. Ahogy kerestem a helyem, András és Máté egyszer csak megkeresett, hogy lenne-e kedvem egy jó szakszervezetet elindítani? Hát erre csak igent lehetett mondani! 

András: Mátéval a Tanárballagás szervezése előtt nem sokkal találkoztunk, és a közös munka  összekovácsolt bennünket. Jó szervezőként, igazi vezetőként ismertem meg. Fantasztikus munkabírása és elképesztő energiája van, amit a sokak által veszett ügynek tekintett köznevelés jobbátételére áldoz. Az már csak hab a tortán, hogy otthonosan mozog a sajtó világában. Úgy éreztem, hogy nem indulhat erre a Don Quijote-i küzdelemre egyedül. Katival egy-kétszer beszéltem, és amikor a szervezetépítés szóba került, ösztönösen is ő jutott az eszünkbe.  Olyan fajta természetesség és szemlélet árad belőle, ami jól kiegészíti a mi férfias kockaságunkat.

Máté: Valahogy organikusan, egyfajta természetességgel alakult így. Andrást egyházi tanári körből ismertem, és egyértelmű volt számomra, hogy a Tanárballagást vele együtt csinálom. Ennek során többször is azt tapasztaltam meg, hogy nagyon egy húron tudunk pendülni, és maximálisan bízom benne. Ráadásul, benne megvan az, ami belőlem hiányzik: jó a toborzásban, igazgatóhelyettesként nagyobb tapasztalata van egy szervezet felépítésében, működtetésében, és a köznevelési rendszerre is más rálátással bír, mint én. Ezért volt egyértelmű számomra, hogy a Küldetésbe is vele szeretnék belevágni. 

Amikor Andrással összedugtuk a fejünket, hogy kivel lenne jó megtenni az első lépéseket, akkor mindketten Kati nevét dobtuk be, mint akit olyannak ismertünk meg, aki aktív, tettrekész, és akivel jól együtt tudnánk működni. 

Mi az, amit te tudsz személy szerint hozzátenni a Küldetéshez?

Kati: Képviselni a kezdő tanárokat, női szemléletmódot a vezetésben, lendületet.

András: Szervezetépítés és társadalmi szemléletformálás a közoktatással kapcsolatban.

Máté: A Tanárballagás szervezési és sajtótapasztalatait, energiát, időt, lelkesedést.