Surranópálya

Hogyan teremtsük meg a köznevelési rendszerünk problémái megoldásának alapfeltételeit?

Az Új Pedagógiai Szemle 2023./5-6. számában megjelent cikk összefoglalása.

Írásom kiindulópontja egy 2022 nyári hirdetés, melyet a PPKE BTK tett közzé a pótfelvételik előtt: “Surranópályát adunk!”. Surranópályát a tanárképzésre. Innen ered a cikk alapkérdése:

1. A PPKE BTK hirdetése

Mit árul el a pedagóguspálya vonzerejéről, presztízséről az, hogy egy neves fővárosi egyetemen, még a pótfelvételin is vannak államilag támogatott (azaz ingyenes) helyek óvodapedagógus és tanár szakokra?

A cikk vázát négy állítás adja.

(1) A pedagóguspályának minden „adottsága” megvan ahhoz, hogy vonzó legyen.

Változatos, teret ad a kreativitásnak, a gyerekek képességeinek kibontakoztatását lehet támogatni, felemelő ünnepek: szalagavató és ballagás, nagy kalandok: bringa- és evezőstúra stb. Ezen a pályán megtalálható az a három alkotóelem, melyet Daniel Pink az Edward Deci és Richard Ryan által kidolgozott öndeterminációs elmélet alapján a munkahelyi motiváció kulcsainak tart: önállóság, szakmai igényesség, a nálunk nagyobb, önmagán túlmutató cél.

2. A belső motiváció három eleme és az alapjutalmak

Mindennek ellenére mégis azt tapasztalhatjuk, hogy nem telik meg egy-egy iskolaigazgató levelesládája életrajzokkal, ha meghirdet egy pedagógusállást. Sőt!

Gyakorlatilag lehetetlen olyat találni, akinek diplomája, tapasztalata van, érti és éli az egyházi iskola világát és ép lelkűnek, ép idegrendszerűnek tűnik, tehát beengedhető a gyerekek közé. (Nyáry Zsigmond, a Szent Gellért Katolikus Általános Iskola és Gimnázium igazgatója)

Hogyan lett egy álompályából surranópálya?

(2) A fenti ellentmondásnak, az üres levelesládának három fő oka van.

Egyrészt a megfelelő bér hiánya, amit Pink alapjutalomnak nevez, melyen a motiváció épületének három tartóoszlopa nyugszik.

A jelenlegi pedagógusbér önmagában kevés ahhoz, hogy valaki otthont, biztonságos családi környezetet teremtsen. (Horváth Péter, a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke)

[...] itt nem arról van szó, hogy sokat kell-e keresni egy pedagógusnak vagy keveset, hanem a helyzet az, hogy konkrétan nem lehet megélni abból a fizetésből, amit a kezdő pedagógus kap. (Gloviczki Zoltán, az AVKF rektora)

Másrészt a túlterheltség. 1992 óta folyamatosan nőtt a pedagógusok kötelező óraszáma. A túlterheltség a minőségi munkavégzés rovására megy, ami csökkenti a pálya vonzerejét, és aminek igazán nagy vesztesei a gyerekek.

Harmadrészt a kormány bérfejlesztési igéretei iránti jogos bizalomhiány

Ezért surranópálya. Pedig álompálya lehetne.

(3) Jelenleg nem látszik, hogy az új pedagógus-életpályamodell vonzóbbá tenné a pályát.

Pedig ez a kulcskérdés: Hogyan lesz vonzó a pedagóguspálya?

Elismerem, hogy a kormány bérfejlesztési ígérete, miszerint 2025-re a pedagógusok átlagkeresete el fogja érni a diplomás átlagkereset 80%-át és ezt a szintet 2030-ig tartja, a jelenlegi helyzethez képest jó ajánlat, a 8 éves szinten tartási ígérettel együtt pedig a versenyszférában is ritka stabilitást, anyagi biztonságot jelentene. Ugyanakkor ennek megvalósulása körül teljes a bizonytalanság.

Viszonyításképpen fontos látni, hogy az OECD országok közt az átlag 90% körül van. Tehát nemzetközi viszonylatban – finanszírozási szempontból legalább is – nem építünk versenyképes közoktatást. Ezzel a munkaerőpiaci versenyben mintha lemondtunk volna a magas hozzáadott értékű munkaerőről és munkahelyekről.

A kötelező heti óraszám 24 tanóra, ezen felül eseti helyettesítés 60 órában rendelhető el tanévenként, amiért gyakorlatilag nem jár többletjuttatás. 36 hetes tanévvel számolva, még ha ennek az ingyenmunkának alig több mint a felét kell elvégezni (pl. 36-ot), az is heti egy óra többletmunkát jelent, tehát a 24 megtartandó óra rögtön 25-re ugrik. Azaz egy tanórára kevesebb mint egy óra készülési idő jut.

A törvény tehát „a pedagógushiányból fakadó problémákat a már jelenleg is túlterhelt pedagógusokra terheli, akik pedig a legkevésbé felelősek ezért.” Mindezt egyelőre érdemi bérfejlesztés nélkül. Joggal érezhetjük úgy mi pedagógusok, hogy visszaélnek a hivatástudatunkkal, ami erkölcstelen.

Hogyan szolgálja ez a gyerekek javát?

(4) A kormánynak avagy az oktatásirányításnak és a pedagógusoknak is van teendője, hogy a surranópályából álompálya legyen.

A kormány avagy az oktatásirányítás első öt lépése:

(1) a pedagógusok anyagi megbecsülése, ami Gloviczki Zoltán szavaival élve a köznevelési rendszer problémái megoldásának feltétele;
(2) támogató attitűd a pedagógusok iránt;
(3) a túlterheltség csökkentése a minőségi oktatásért;

[...] a tanári pálya az embert rendkívül igénybe vevő szakma, felmérések szerint az orvosi szakmához hasonlóan az első lépcsőben bevetett katonákat jellemző feszültséggel jár. (Csák János, kultúráért és innovációért felelős miniszter)

(4) a pedagógusok erkölcsi megbecsülése;
(5) a legalkalmasabb és legelhivatottabb fiatalok kiválasztása és tehetségük kibontakozásának támogatása.

A mi (a pedagógusok) első négy lépésünk:

(1) Hallgassunk Placid atyára, pl. keressük az élet apró örömeit;

3. Oloffson Placid atya

(2) még ebben a nehéz helyzetben is tartsuk szem előtt, hogy a nevelés elsősorban példa;
(3) bátorítsuk a pedagógushivatás felé kacsintgató fiatalokat;
(4) nyerjük meg a társadalmat.

A Gladiátor című filmben a római hadvezérből, Maximusból gladiátor lesz. Mielőtt elindulna, hogy a Colosseumban is a küzdőtérre lépjen, a gladiátoriskola vezetője – aki egykor maga is gladiátor volt, de felszabadították – elárulja neki sikere titkát. Nem azért lett szabad, mert ő volt a legjobb harcos, hanem mert megnyerte tömeget.

Ez az, amit nekünk tanároknak meg kell tennünk. A mi közösségünk a magyar társadalom, diákjaink szülei, nagyszülei. Ha őket megnyerjük, akkor fogunk tudni változást elérni. Ehhez kell megtalálni a megfelelő üzenetet a társadalom felé, majd megkeresni a megfelelő eszközöket az üzenet célba juttatásához.

Ez a mi küldetésünk!

Lakatos Máté

A teljes cikk itt érhető el.

A képek forrása